Kosztolányi Dezső

Esti Kornél rímei

1

Káprázva nézzük roppant fényedet,
ha most szived hozzánk kopár is,
Páris.

2

A gesztenyefák s orgonák között
lobogsz szelíden, régi Bécs.
Csöndes, családi mécs.

3

Mikor látom fakó eged?
A holdat a füzes megett?
Addig szivem be nem heged.
Szeged.

4

Napoleon vad lába porzik a
szikláidon, sasfészek: Korzika.

5

Győr,
Kelet s nyugat közt állj hazámba, kedves
őr.

6

Mint egy varázsos és tündéri csáp oly
hatalmasan vonzasz magad felé,
meglátni ujra, élni s halni: Nápoly.

7

Gyerekkorom, mindig téged kereslek,
ha járom a poros-boros Szabadkát.
Mióta labdám elgurult itt,
nem ér az élet egy fabatkát.

8

Ezer kacaj. Ezer jajszó. Ezer szín.
Ezer autó. Ezrek csatája. Berlin.

9

Te régi századok lelence.
Azúr, aranyló, mély medence.
Gyémántokkal rakott szelence.
Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,
Velence?

10

Én jártam e zajgó porondon,
s kormos neved ámulva mondom:
London.

11

Fülembe kardok csattogása harsog,
baráti pengék és kupák zenéje,
ha látom az emlékeimbe Varsót.

12

A vágy örökre visszavon
kék karjaidba, Lisszabon.

13

Évezredekből fölcsapó aróma,
illat, mit a multak varázsa ó ma:
Róma.

14

Ó, Boszporusz tündére, messze távol,
te védted az öregapám, mikor
mint árva honvéd a levert hazából
futott Ferenc József bakóitól,
lelkem terólad szent emléket ápol,
Konstantinápoly.

15

Mint egy titán, ki láztól és a bortól
részeg, New York oly
mélyen, zihálva horkol.

16

Nincs senki, költő és iró,
ki ne szeresse stílusod,
guláidat és Nílusod,
regék regéje, Kairó.

17

Szikrázz a fénybe tiszta tűzzel,
varázskörödből még ne űzz el,
hadd nézzelek rajongva: Brüsszel.

18

Álmomban is hallom zajongni vad-víg
utcáidat és édes nőidet,
Madrid.

19

Budapest!
Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
Csupa test!
Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
csuda-est!
Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,
buta, rest!
Rimet reád még! Színt, mely életemre
odafest!
Ha meghalok, mondjátok siromnál:
Budapest.