Katona József
BÁNK BÁN - Előversengés
(Prologus)
Ottó és Biberach
OTTÓ
örömmel vonja be Biberachot.
Ah Bíberách! Örvendj! bizonnyal az
enyim fog ő - az a szemérmes angyal -
enyim fog ő lenni, kiért sokat
oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!
Ó, Bíberách, enyim bizonnyal ő!
BIBERACH
Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? Jó!
OTTÓ
Ó, melly hideg! - Mit is beszélek én
ezen megúnt fagyos személy üres
szivének, aki eddig sem tudá azt,
hogy mit tegyen forróan érzeni.
BIBERACH
Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes
herceg; ha csak reá találok is
gondolni, könnybe lábbad a szemem,
olyan nagyon tudom heves szerelmünk
áldott javát savát megérzeni.
OTTÓ
Hallgass! - De mégis - halljad csak: Melinda -
ó, addsza halhatatlan életet,
vagy csak szüntelen álmot, ég! - Örök
Mindenható! hahogy Melinda hold:
Endymion lehessek általa. - -
Halljad csak: ő - Melinda szánakoz
rajtam, midőn komor tekéntetem
tartom szegezve rajta, azt sohajtván:
"Mért nem maradtam a hazámba" -
BIBERACH
Még
innét az ördög ássa azt ki, hogy
szeret.
OTTÓ
De sírt, midőn valék vele -
sírt, Bíberách!
BIBERACH
Nevetni vagy pedig
könnyezni; az mindegy az asszonyoknál.
OTTÓ
Úgy, úgy; de a szemem közé se néz -
BIBERACH
Páh, milliom! Midőn nekem Luci
nem néz szemem közé, előre már
tudom, Lucim megént csalárdkodik:
Jó hercegem, vigyázz! Talán világnál
utálat a szerelme - és ha nem: mint
Bánk hitvesétől meglesz a kosár.
OTTÓ
Akkor Melindáról lemondok, és
színlett feláldozásom annyival
jobban kötöz szivéhez. Ó bizon,
egy asszony álma vajmi gyenge a szép
hívségről, és - Melinda is csak asszony.
BIBERACH
De Bánk - az áldozat-kipótoló -?
OTTÓ
Ej, őtet a nagyúri hívatal -
BIBERACH
El fogja úgy-é majd vakítani?
Ó, jó uram, csalatkozol, szerelmes
Bánk bán szemének illy titok nehéz.
OTTÓ
És még ma kell, hogy ő enyém legyen!
Szerelmet érzek én, s csak az meríthet
végnélkül édes Elysiumba, hol
önnön szerelmünk önkirálynénk,
szép életünk, világa, valódi jó,
forrása annak, ami nagy, koporsó
ürében élet, és kivánt jövendőnk
egyetlen egy kezesse - az, de az! -
BIBERACH
Kárával a szegény hitesnek? Ó,
te elragadtató szerelem te! a-
mely Éva csábítója volt, ugyan-
illyen szerelmet érezett az a
kigyócska. Prosit a fölöstököm!
OTTÓ
Embertelen! Most oktatásra nincs
szükségem.
BIBERACH
Ej herceg, hiszen - no - jó.
OTTÓ
Távozz előlem -
BIBERACH
Imhol a királyné -,
GERTRUDIS
belép.
Ottó, no jöjj! Látod, leereszkedek,
s magam jövök hozzád: de mondhatom
neked, hogy ez ma udvaromban az
illy esztelenkedések közt utólsó
fog lenni; mert azért, hogy a király
után való bánatjaimat kiverjem
fejemböl, avagy téged, hercegem,
örvendezőbbé tégyelek - soha
jobbágyaim kedvét nem áldozom fel! -
Te holnap útazol -
OTTÓ
dörmögve.
Csak célomat
érjem - ha a pokolba is - megyek.
El Gertruddal.
BIBERACH
Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert
egy ily keszeg, sovány fiút az izmos
Bánk bán - bajúsza egy végére tűz.
Utánok ballag.
