MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Kassák Lajos

ÜLJÜK KÖRÜL AZ ASZTALT

HALOTTI BESZÉD

Mit tehetnék mást
beadom a kulcsot és elmondok mindent.
Olyan ártatlan vagyok mint a ma született csirke hátulján a fehér tojáshéjjal.
De nem így láttok ti engem legszebb perceimben sem.
Valahol az ócskapiacon talán a kaszárnya árnyékában
vagy a nagy cirkusz tájékán ahol sosem jártam
vagy a gyorsfényképész bódéjában láttok
kifeszitett mellel amint gyér szakállamat babrálom.

Legyen úgy ahogyan elképzelitek
nem mondok ellent
nem akarom a karmaimat mutogatni.
Naponta későn kelek s mielőtt hozzákezdenék máris viszolygok a munkától.
Szeretem a gyerekeimet mivel nem születtek meg
barátaimmal azonban hadilábon állok.
Sokat kotyognak vagy némán bámulnak a világba
amit ismerni szeretnének s ha elindulnak felé
sírva visszafordulnak mert az út feltöri lábukat.
Gyámoltalanabbak mint én
s mégis én vagyok a leggyámoltalanabb.

Mentem akkor az utcán egyedül
szinte gólyalábakon és kiszáradt torokkal.
Egy kocsi után mentem amely halottat ringatott galoppban.
Nekem kellett elparentálnom
mivel tudták hogy költő vagyok.

És én mondtam
ó ez a halott olyan mint a rémregények börtönszökevénye
egy hosszú lélegzetvétel után ránkhagyta minden kacatját
vérző emlékeit elfojtott szónoklatait
számlálatlan ivadékát imáit és bűneit.
Valahol a harangok is szóltak felettem.
Bim-bam mondták bim-bam
nemsokára kitavaszodik mondták
és a világ újjá szüli magát.
Megváltókat és álcázott striciket emel ki a sötétből
akik a mezők szűz virágaihoz lesznek hasonlóak.
S ezt mind neki a halottnak köszönhetjük.

Ismét én következtem és mondtam a magamét.
De már nem a halottról hanem az élőkről
akik levett kalappal hunyorogtak és a nők szájukba tömték zsebkendőjüket.
Ő elment mondtam a kulcslyukon bújt át
és így ő lett az igazi szerencsefi.
Mezítelen testtel gyötrelmek nélkül elment
a tér korlátain és az idő örvényein túlra.
Mi pedig itt maradtunk a hétköznapok súlyos terheivel
amiket a vállunkon ölünkben a fogaink közt hordunk.
Miért is magasztalnám a halott érdemeit aki megszökött a kulcslyukon át
s most békén mondhatnám elégedetten fekszik a föld alatt.

Valamennyien begubóztak
senki sem tapsolta meg beszédem.