Kassák Lajos

MÁRIA ÍGY SZÓL A GONOSZ FÉRFIAKÉRT

Álljatok szóba velük, szegények ők nagyon. Nem baj, hogy emlékeztek rá: az utcán hevertek részegen. Azóta levezekelték bűneiket s ha újból berúgnak, ismét elmennek a templomba s Mária oltára előtt a kemény, hideg köveket öntözik könnyeikkel. A Szüz nézi őket és mosolyog. Mindannyiszor, ha férfi jön elé térdet hajtva, kedve lenne hangosan felnevetni. Ismeri jól ezt a fajtát. Nemsokára talpra állnak, kihívóan tekintenek majd körül s hogy hazafelé indulnak, lábbelijüket durván csapkodják a köveken. Mária jól ismeri az ilyen fickókat s azt is megbocsátja nekik, hogy kegyetlenül bánnak az asszonyokkal, akik az ő gyámoltalan nővérei. Haraggal elfordulhatna, megrovó szavakkal illethetné őket s ilyenkor szebb ő és fényesebb tekintetű, mint valaha is. Úgy véli, az ilyenek nem a fenyítéstől, hanem a türelmes jóságtól épülnek. Együtt érez asszonytársaival, de azért hasonló viselkedésre inti őket. Bántanak minket, mondja, de azért mi vagyunk az erősebbek. Dohányoznak, állandóan a szeszes italokat szomjúhozzák és kielégithetetlenek a szerelemben - nem elég istenverés ez a számukra? Én szánom szegényeket s ha segítségért fordulnak hozzám, közben járok értük.

Álljatok velük szóba, testvérkéim, mondja, nem megátalkodott gonoszok ők. Csupán szánalmasan tökéletlenek. Mire is jutnának, Istenem, ha nem lennénk türelmes szolgálóik és elvonnánk tőlük gyámolító segítségünk?