Juhász Gyula

Tavaszi táj

Mély esti csendben
Úgy ég a csillag,
Miként emléked
Életemben.

Bús kerti zöldben
Úgy fáj az árnyék,
Mint a szívem majd
Temetőben.

Hűs fuvalomtól
A kerti lámpa
Lobog, mint vérem
Régi csóktól.

Fekete árnyon
Áttör a csillag,
Mint a jövődön
Ifjúságom!