Juhász Gyula

Csöndes jubileum

Kezd szeretni már az emberöltő,
Én leszek itt az igazi költő,

Magyar, ember, becsületes, bátor;
Tanár tanít és dalol a kántor.
(Péchy Blanka nem szaval ámbátor.)

Szabó Dezső dícsér, Pekár nem fedd,
Balogh Károly szigora is enged,
(A pokolba kíván csak mellesleg.)

Minden kurzus poétának vállal,
Már komázni kezdek a halállal.

Nyugdíj nélkül tudok élni holtig,
Nekrológ, ha néha megíródik,
(És ha a fa haza szállítódik.)

Nem lesz muszáj drámákat csinálni,
Nem verhet meg büntetlen akárki.
(Bár ma arcom nékik nem turáni.)

De szememből titkon könny szivárog:
Már bácsinak hívnak a nagy lányok!
(S a Táltossal vajjon mit csinálok?)