József Attila

Ovid DensusianuHol a földes, dülő...

Hol a földes, dülő
út ágazik le-fel,
három szekeres szikrát
csiholva vesztegel.

Szól egy: "A városban
jártam a jussomért,
a veszteség mégis
megint csak engem ért."

Másik: "Fáklya kellett
s koporsó énnekem;
az erdőőr lelőtte
egyetlen gyermekem."

A harmadik: "Volt még
két ökröm, vontató;
dobra ütik holnap,
elviszi az adó."

Indulnak a földes
dülőn a szekerek;
mind, mintha követ vinne,
nyikorog, nyekereg.