MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

József Attila

[JUDIT-VERSEK TÖREDÉKEI]

Arcodon könnyed ott ragadt
kicsike kezed megdagadt
kicsim ne búsulj tartsd magad
azért hogy rongyoskodsz velem
szövetség ez s nem szerelem
lakásunk műhely s jégverem
hol zúg a szél

az ember nagykabátban él
az ember él
kenyeret eszik és remél
várja hogy elmuljon a tél
hogy egy padon a napba üljön
és fölpiruljon még a vér

*

Mikor dolgozol csendesen,
érzed-e néha kedvesem,
hogy bár éhezve, fázva
buvunk össze a nyirkos házba,

*

Zúgó, fehér
falkában ujból
ránk tört a tél.

Semmi remény.
Gyémánt a mennybolt,
erős, kemény.

Begyujthatunk?
Muszáj. Oly lágyak,
gyengék vagyunk.

Az ágy meleg.
Simuljunk összébb.
Vágy nem feled.

Ruhát, neked,
s teritett asztalt,
uj székeket.

*

Erős, kemény
gyémánt a mennybolt.
De te meg én?

Gyengék vagyunk;
szenet kell venni,
begyujtanunk.

Mint más szegény,
pénzt és nyugalmat
terveztem én.

Vágy nem feled.
Simuljunk összébb.
Az ágy meleg.

*

Én

Kedveském, ha szemed lágy lobogásait
összegyüjthetném s pici polcaink közt
libbennének - öreg bútoraink puha
táncukat elmosolyodva néznék.

Ő

Édeském......................................................
.......................................................................
.......................................................................
.......................................................................

Én

Kedveském, ha szelíd két karod átölel,
mintha édes, holt anyukám öléből
lassú lelkem, a lágy, még ma se lépve ki
mind csak aludna a gyors világban.

Ő

Édeském, ha szerény friss vacsoránk után
földerülten jaj ki se mondhatom, hogy
büszkén, boldogan - úgy kell

*

Mily szép vagy, milyen gyönyörü,
mindenütt kerek s gömbölyü

Alvást ér, ha rád borulok,
mikor ölellek, megfulok
s holtomból ujjá éledek,
hogy el ne vesszelek tégedet.

*

Jutkám, csapódj! én szép szőke kalászom!
Könnyezz! potyogtasd buzaszemeid!
Tested már nem lesz lágy fonott kalácsom.
Lehull a sarló. Hát majd felveszik.

1931-1934