József Attila

CSÓKKÉRÉS TAVASSZAL

     Márta, hajad,
     Bronz-ajakad
Kéri s lázad a vágyam
     Illatozó
     Vészt okozó
Csókba lehelni be lágyan.
     Megremegő,
     Hű szerető
Karban ölelni igézve,
     Édes ölön,
     Rózsatövön
Szép szemeket megidézve.

     Retten a lomb,
     Zöldel a domb -
Arra szaladnánk ketten,
     Reppen a szél,
     Csókra beszél,
Dalra kel önfeledetten,
     Véle dalol
     Itt valahol
Szív-körülöttem a vérem:
     Csend, Kicsi, csend!
     Így, ez a rend -
Most csak a csókod kérem.

1922. jún. 23.