Dsida Jenő

Vacsora előtt

Csöppnyi cselédünk
hallal kezében
a kert zugolyában,
a hold sugarában
buzgólkodik éppen.

Pontyot takarítgat
akkora hévvel,
hogy szaporán száll
a hold sugaránál
pikkelye széjjel.

Pikkelye pattan
a fűre, a fára. -
Még föl az égre,
az esteli kékre
is jut bizonyára.

S a csillag, amelynek
ezre világlik
- szavamra mondom -
az én pici pontyom
pikkelye szálig.

(1879)