Csokonai Vitéz Mihály

Búcsúvétel

Vitéz

Mégyek már. Engedd meg, kedves kincsem,
Hogy megváló csókom szádra hintsem.
     Jaj be fájlalom,
     Kedves angyalom!
Hogy midőn boldoggá kezdtem lenni,
          El kell menni.

Lilla

Akkor indúlsz hát el, csalfa lélek!
Amidőn már én csak néked élek?
     Bírod szívemet
     S itt hagysz engemet:
Ah, nem érdemel meg egy íly hívet
          A te szíved.

Vitéz

Szívemet ne vádold, jól esmérted,
Most is hév tüzekkel ég ez érted. -
     A sors kísztet el
     Vas törvényivel:
Ámde semmi tőled el nem választ,
          Adj jobb választ.

Lilla

Minden válasz erre megy ki nálom,
Hogy, ha elmégy, nyugtom nem találom.
     Hát, ha hívem vagy,
     Mellettem maradj,
Kőlcsönös részt vévén víg napomban
          S bánatomban.

Vitéz

Err' az útra is csak érted mégyek,
Hogy mind a kettőnknek hasznot tégyek;
     Mert egy nyomban jár
     A mi sorsunk már.
Hát szemed ne légyen olyan nedves
          Érte, kedves!

Lilla

Megnyugszom; mert tiszta szíved látom,
Hordjon a szerencse, hű barátom!
     És e csók maga
     Légyen záloga,
Hogy szerelmem néked felfogadtam,
          Általadtam.

Vitéz

Kérlek, míg öledbe visszatérek...

Lilla

Értem - Én is tőled mást nem kérek.

Vitéz

Angyalom, szeress!

Lilla

Kincsem, meg ne vess!

Együtt

Mert lelkem csupán tetőled éled.
     Isten véled!