MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Berzsenyi Dániel

WESSELÉNYI HAMVAIHOZ

Leomlom én is szent porodon, nemes!
A jókkal együtt könnyeket áldozok,
     S hamvvedredet bús cyprusággal
          Illeti Melpomeném zokogva.

Nem úgy jelentél meg te hazád egén,
Mint egy szökőfény, mely mosolyog s kivész,
     Mint egy szivárvány, tarka párák
          Kölcsönözött ragyogásaikkal:

Te, mint az orkán s mint az olympi láng,
Megráztad a gőztorlatok éjjelét,
     S villámszavad megszégyeníté
          A gonoszok s cudarok dagályát.

A jók csudáltak, mint az Egész javát
Titkon segítő mennyei tűneményt:
     Neved, dicsőült Wesselényi,
          Rettenetes vala és imádott.

Ritkán talál itt enyhelyet a derék,
A virtus útját szörnyetegek lesik,
     Pályája küzdés; ámde végre
          Talpa alá szegi a Chimaerát.

Mint hajdan a szép Aethra jeles fia,
Felbírtad ifjú karral az éktelen
     Márványt; s atyáid pallosával
          Győzödelem vezetett az égbe.

Tekints le hozzánk hős eleid közűl!
Lebegj körültünk, légy szeretett hazád
     Védlelke, s oh, add vissza fényes
          Díszeidet deli magzatodban!

[1810]