Balassi Bálint

NEGYVENNEGYEDIK INVENTIO POETICA: GRUES ALLOQUITUR, A DARVAKNAK SZÓL

ugyanazon nótára

1
Mindennap jó reggel ezen repültök el
       szóldogálván, darvaim!
Reátok néztemben hullnak keservemben
       szemeimből könyveim,
Hogy szép szerelmesem jut eszembe nékem,
       megújulnak kínjaim.

2
Látom, utatokot igazítottátok
       arra az ország felé,
Azholott az lakik, víg szívemet aki
       őmagánál rekeszté.
Valaha énrólam, ki híven szolgáltam,
       vallyon emlékezik-é?

3
Bujdosom, mint árva, idegen országba
       veszettül, mint szarándok,
Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kínt
       viselek én, úgy gyászlok,
Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled
       ahhoz, akit óhajtok.

4
Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szállsz le, ülsz
       földében, hol akarod,
Te szomjúságodot szép forrásból csorgott
       tiszta vizével oltod,
Örömem környékét, az ő lakóhelyét:
       Paradicsomot látod.

5
De ne siess, kérlek, tőled hadd izenjek
       néki rövid beszéddel,
Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet
       mellyedre fel véremmel,
Kin megesmérhesse, hogy csak őérette
       tűrök mindent jó kedvvel.

6
Ádjon az jó Isten néki egészséget,
       víg és hosszú életet,
Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal,
       áldja mindennel őtet;
Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál,
       s keserüljön éngemet!

7
Sok háborúimban, bujdosó voltomban,
       midőn darvakat látnék
Szép renden repülni s azfelé halanni,
       hol szép Julia laknék,
El-felfohászkodván s utánok kiáltván
       tőlük én így izenék.