Babits Mihály

HÚSVÉT ELŐTT

S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:
   ha szétszakad ajkam, akkor is,
   ha vérbe lábbad a dallal és
   magam sem hallva a nagy Malom
   zúgásán át, dalomnak izét
   a kínnak izén
   tudnám csak érezni, akkor is
   - mennyi a vér! -
   szakadjon a véres ének!
Van most dícsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hűlni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
   mert rejtek élet száz szele, március
   friss vérizgalma nem türi géphalált
   zengeni, malmokat; inkább
   szerelmet, embert, életeket,
   meg nem alvadt fürge vért:
   s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
   ez inni való sós vérizü szélben,
   a felleg alatt,
   sodrában a szörnyü Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
   én mégsem a gépet énekelem
   márciusba, most mikor
   a levegőn, a szél erején
   érzeni nedves izét
   vérünk nedvének, drága magyar
   vér italának:
   nekem mikor ittam e sós levegőt,
   kisebzett, szájam és a szók
   most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
   ki először mondja ki azt a szót,
   ki először el meri mondani,
   kiáltani, bátor, bátor,
   azt a varázsszót, százezrek
   várta, lélekzetadó, szent,
   embermegváltó, visszaadó,
   nemzetmegmentő, kapunyitó,
   szabadító drága szót,
   hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen
Szóljanak a harangok,
   szóljon allelujja!
   mire jön új március,
   viruljunk ki újra!
   egyik rész a munkára,
   másik temetésre
   adjon Isten bort, buzát,
   bort a feledésre!
Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!