Babits Mihály

DIVINA MACHINA

Van e földön sok lehetség, sok borzasztó gondolat,
melytől fázik gyenge hátad, égre lázad gyér hajad;
van e földön (s egyre több lesz) sok véletlen Vakeset
mely akár egy őrült isten zuzza kinra szivedet:
gondolat, amellyel élni egymagában hősiség;
csoda, mely már lehetetlen, puszta álma is kisért:
de legszörnyübb gondolatnak, legborzalmasabb csoda
az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda.

Hős vagy ember, mái ember, ki e gondolattal élsz
hős mert élsz és nem vársz semmit, hős mert élsz és nem remélsz.
Ó ha sikerülhet olykor minden társaságtól válnod
s nincsen nyitva könyv előtted, s nincsen gondod s még sincs álmod
(hogyha könyved, gondod, álmod, társaságod a magány,
akkor tudsz csak önmagadról, akkor élsz csak igazán)
nem roskaszt-e akkor össze ennek a gondolata:
az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda?

Az hogy semmi, semmi, semmi nem történhet, semmi új,
nap jön éjre és tavasz jön télre válhatatlanul;
az hogy vergődhetsz örökké, falba fejed verheted
mégsem fog történni más mint ami rég megirva lett;
az hogy sinek vannak rakva a világkerék alá
s nincsen semmi, nincs erő mely sinéről kihajtaná;
az hogy e világ egy fád gép, lázadásra ostoba;
az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda.

Elfeledtet tán egy percre jóltevő gond, társaság;
könyv, bor, álom képzeletre fest talán hamis csodát;
de magadba, öntudatban, magadé és szabadon,
»Mind hazudság!« - igy kiáltasz temetősdi ágyadon -
»Mind hazudság! nincs szabadság! csupa rabság életünk;
sors pórázán, buta bárány, vágóhidra mehetünk,
egy uton csak: nincs választás! s türhetetlen kaloda
az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda«.

Ok és Kényszer, két borzasztó, istenek közt óriás
ül e bus buta világon, buta bus lidércnyomás
s ha csak moccan rab világunk, már fején e fene két
óriásnak érzi nyomni halhatatlan fenekét. -
S hogyha kérdezné az Isten: »Világ, mért van rajtad átok?
Nemde minden jót megadtam? Béna lelkek mit kivántok?«
azt kellene válaszolnunk (jaj, hogy nem lehet soha):
»Adj uram csodát csak egyszer! egyszer csak legyen csoda!«

                                                 Kiadatlan kézirat 1910-ből.