Arany János

ÚJÉVI KÖSZÖNTÉS[*]

Mint a Noé hű galambját,
Ki reménynek viszi lombját,
     Várnak engem mindenek;
Sok sötét arc lángra lobban,
Sok kebel ver hangosabban,
     Ahol én megjelenek.

Kérdik: van-e levél Tüge?
S kiki, amin szíve csügge,
     Arra gondol hirtelen:
Ez rokonra, jó barátra,
Az geschäftre, actiákra
     S hogy kél a rozs odafenn.

Ez, ha rózsaszín kopertát
Hoztam neki: egy sechsert ád,
     Máskép nincs becsűletem;
Amaz reszket, ha nincs frankó,
S bár majd fölveti a bankó,
     Rám kiált: nem fizetem!

Pénzt vár a diák gyakorta,
De ha atyja jól lehordta:
     Hogy reám néz, mily vadon!
Úrfi, legyen jó reménybe:
Nem búhattam a levélbe,
     Ahogy vettem, úgy adom.

Így bolyongok télen, nyáron,
Porba, fagyba, vizen, sáron
     Tisztem teljesítni kész;
És most boldog új esztendőt
Kíván szebbnél szebb jövendőt

                         Tüge Sándor
                         levelész

(1853)

[*] Alkalmi bolondság, de mely az illetőnek nem tetszett.
(N.-Kőrös). A. J.